Tarlós István főpolgármester búcsúbeszéde a ravatanál

Az emberi élet akkor a legsebezhetőbb, amikor a világba lép, és amikor elhagyni készül azt. Ez a sérülékeny emberi élet, mely még legerősebb állapotában is törékeny marad, kivételes és drága ajándék, aminek elvesztése feldolgozhatatlan fájdalom az itt maradtaknak. Nem lehet nem tudomásul venni, de az elfogadás már más kérdés.

Riz Levente váratlan betegsége és fiatalon bekövetkezett halála hatalmas veszteség családjának, fájdalmas, és alig pótolható kerületének és egész Budapestnek.
A gondviselés úgy akarta, hogy ebben a gyorsan változó, az emberi érzésekre sokszor közömbös, kihívásokkal teli évszázadban éljen. Tudása, ereje, meggyőződése, hite a sokszor nehéz körülmények között is alkalmassá tette arra, hogy sajnálatosan rövid életében is fontos és jövőt építő sikereket érjen el.
2006-ban Rákosmente polgármesterévé választották, ugyanekkor a Fidesz fővárosi listáján bejutott a Fővárosi Közgyűlésbe is. Munkakapcsolatunk ekkor kezdődött. A 2010-es választáson a már az első fordulóban több, mint kétharmados támogatottsággal nyerte el mandátumát. Ez az eredmény meggyőző bizonyíték volt arra, hogy Rákosmente polgárai már akkor is szerették, tisztelték és nagyra értékelték szakértő munkáját, emberségét, becsületét. Városvezetői pozícióját a 2014-es voksoláskor is megőrizte. A helyiek szavazataikkal kifejezték véleményüket személyéről, építő munkájáról.
Budapesten ő volt a legnagyobb mértékben támogatott kormánypárti polgármester. Ez nem volt véletlen. Ismerte és szerette a városrészt, ahol élt, amelyet vezetett. Munkatársaival egységes csapatot alkottak. Minden fejlesztésnek, beruházásnak, intézkedésnek a közösséget kellett szolgálnia. Legnagyobb szenvedélyének saját bevallása szerint polgármesteri hivatását tartotta. Munkájának köszönhetően Rákosmente folyamatosan változott, gyarapodott, az élhető környezet vonzása miatt népessége egyre növekedett. Vezetésével olyan modern kertvárost építettek fel, amelyre méltán büszkék lehetünk. Komoly és megalapozott elképzelései voltak a jövőre nézve is, de ezeket a terveket már nem tudta valóra váltani.
2019 augusztusában tájékoztatta kerületének lakóit, hogy szándékai ellenére nem tudja folytatni megkezdett munkáját, mert a betegséggel vívott küzdelme egyre több energiát von el. 2019 szeptember 19-én a hősies és hozzá méltó bátor küzdelem ellenére a végső erő is elfogyott. Riz Levente, a kiváló ember és polgármester, a kerületéért és Budapestért dolgozó várospolitikus ezt a küzdelmet nem nyerhette meg. Egyik legközelebbi munkatársam volt, ezért halála számomra személyes veszteség is.
Közös munkánk során tapasztaltam, hogy minden törekvése, minden kerületéért és a fővárosért tett intézkedése Budapest érdekeit szolgálta. Azonos volt a hitünk, hasonló az értékrendünk, a felfogásunk, a Közgyűlésben talán a legnagyobb támaszom volt.
Mindössze 45 éves volt, de Riz Levente mégis tartalmas életet élt. Ebben a megdöbbentően és keservesen rövidre szabott időkeretben is közösségéért tenni tudó hasznos emberré érett.
Szeretteinek alig gyógyuló seb az elvesztése
Aki nemes életet élt, könnyebben közelít a halálhoz. Levente nemes életet élt. Ezt nem csak közéleti szerepkörében, hanem a magánéletében is nem bizonyítandó tényként igazolta.
A keresztény hit szerint az ember élete Istennél a halál után is folytatódik. Ez a tény még magasabbra emeli az emberi létezés méltóságát. Levente hívő, Istenfélő meggyőződésűként ebben a felfogásban élte életét. Mint főpolgármester, a Budapesten élő polgárok nevében is búcsúzom, magánemberként mint személyes jó barát megrendülten állok emléke előtt, bár tudom, hogy „testben élni maga a halál”.
Riz Levente barátom tiszteletére Szent II. János Pál pápa sorait idézem A megsebzett fa történetéből:
„A Fa így szólt:
ne félj, ha meghalok – ne félj meghalni velem,
ne félj a haláltól – nézd, újjáéledek: a halál
csak a kérget hántotta le.
Ne félj meghalni és újjáéledni velem! A jelet fátyol takarja.
Benne újjáéled minden –
és elveszi súlyát a gyümölcs.
A Fa átnyújtotta a gyümölcsöt Annak, aki beoltotta –
Belőlem fogtok élni, Belőlem, a Megsebzett Fából.
„Belőlem”, mondta a Fa – nem éreztem Őt idegennek,
eltűnt az ellentét érzése közöttünk
(talán először egyetlen pillanatra?)
Én elmentem, a FA megállt, átölelve a múltat és jövőt.”

Isten veled Levente! A mi hitünk szerint egyszer találkozunk...

Tarlós István búcsúzik a ravatalnál

(Kép és szöveg: budapest.hu)