Múzeumpedagógiai projektnap
2017. április 30.
A gimnázium minden korosztálya számára ez a nap (április 21. péntek) az „élményszerű tanulást” jelentette. Bizonyára a délután is meghatározó eseményként marad az 5. évfolyamos diákok emlékezetében, mert számukra még egy külön programot is sikerült megszervezni a Magyar Nemzeti Múzeumban, ami az új ismeretek elsajátítása mellett, egy kézműves foglalkozáson való részvételt is jelentett.
Pannónia életével foglalkoztunk a múzeumpedagógiai órán. Megismerkedtünk a hajdanvolt élet minden mozzanatával, a tanulók felölthették a togát, a lányok női ruházat darabjaival ismerkedhettek. Csodálatos terra sigillatát tarthattak a kezükben, a katonák öltözetét és fegyvereinek rekonstrukciós másolatát is kézbe vehették. Pannóniába vezető utunk során legionáriusokkal találkoztunk, megtanultuk helyesen felölteni a tógát, és ellátogattunk egy piacra is, ahol kiderült: nem is olyan barbárok a barbárok.
Megtudhattuk, hogy a római család hierarchiája hogyan épült fel. Mi volt a feladata a pater familiasnak, s azt is, hogy az anya feladata a háztartás vezetése, a rabszolgák felügyelete, a gyermekek nevelése körül zajlott, továbbá védelmezte a család jó hírnevét.
A rómaiak sok istent és istennőt tiszteltek. Ezek közül többen az etruszkok istenségei voltak. A rómaiak gyakran azon népek isteneivel azonosították a sajátjaikat, akiket éppen meghódítottak. Kiváltképp a görög istenekkel mutattak nagy hasonlóságot. Így kerülhettek a kultuszba pl. Ízisz, egyiptomi istennő tisztelete, akit a nők, a házasság, az anyaság, a mezők és a termés istennőjeként tiszteltek. Titkos szertartásokon imádtak. A MNM Lapidáriumában is kiállították a Mithrasz-kultusz emlékét, aki az iráni hajnal isten és a marhacsordák őrzőinek védelmezője. Napistenként imádták, aki elég erős volt ahhoz, hogy megküzdjön egy bikával. Allegóriaként is felfogható természetesen mindez, a fény és sötétség küzdelmeként. Sok olyan istenről volt szó, akiket a rómaiak nem szentélyekben, hanem saját házaikban tiszteltek. A gyerekek megtudhatták, hogy a római otthonokban a házi isteneket, a larokat miként tisztelték, s egy kis házi oltárt (falfülkét) is láthattunk a viaszfigurákkal. A penatesek az éléskamra isteneit nagy becsben tartották, mert hitük szerint ők biztosították a bőséges élelmet a család számára. Házi istenként tisztelték még Geniust, a családi „lelket”.
A gyerekek életével, mindennapjaival kapcsolatban elsősorban a játékok közül a táblajátékokat érdemes kiemelni, amelyeket bábukkal és a mai dobókockához hasonlító csontokkal játszottak.
Kedvelték a fakardokkal történő játékos küzdelmet, a gladiátorok mesteri küzdelmét imitálva. Gólyalábakon próbáltak ügyesen járni. Játszottak fából készült babákkal, színes üveggolyókkal, bronz figurákkal. Aki szeretett volna érvényesülni, mindenképp tanulnia kellett. A lányok közül csak a felsőbb osztálybeliek sajátíthatták el az írás és olvasás tudományát. A gyerekek viasztáblára rótták a betűket a hegyezett végű írópálcával, a stylussal.
A múzeumi program második felében egy kis dombornyomatot lehetett készíteni, ami nagyon tetszett a diákoknak.
Mindenki emlékbe kapott még egy „papírusztekercset”, amelyen Apicius nyomán – a mai kukták számára a finom mézeskalács elkészítését írták le a múzeumpedagógiával foglalkozó régészek. Az ehhez szükséges fűszernövényekből kis csomagot állítottak össze számunkra, melynek illata mindenki számára kellemesnek tűnt: az ánizs, fahéj, gyömbér ma is használatosak a háztatásokban.
Kedvelték a fakardokkal történő játékos küzdelmet, a gladiátorok mesteri küzdelmét imitálva. Gólyalábakon próbáltak ügyesen járni. Játszottak fából készült babákkal, színes üveggolyókkal, bronz figurákkal. Aki szeretett volna érvényesülni, mindenképp tanulnia kellett. A lányok közül csak a felsőbb osztálybeliek sajátíthatták el az írás és olvasás tudományát. A gyerekek viasztáblára rótták a betűket a hegyezett végű írópálcával, a stylussal.
A múzeumi program második felében egy kis dombornyomatot lehetett készíteni, ami nagyon tetszett a diákoknak.
Mindenki emlékbe kapott még egy „papírusztekercset”, amelyen Apicius nyomán – a mai kukták számára a finom mézeskalács elkészítését írták le a múzeumpedagógiával foglalkozó régészek. Az ehhez szükséges fűszernövényekből kis csomagot állítottak össze számunkra, melynek illata mindenki számára kellemesnek tűnt: az ánizs, fahéj, gyömbér ma is használatosak a háztatásokban.
Kiválónak tartjuk az együttműködést e kiemelkedő színvonalon működő közintézménnyel, így nemcsak lelkesen készülünk a záró projektnapunkra az 5-6. évfolyammal, május 19-én, de a jövőben minél több érdeklődő diákot szeretnénk ezekre a programokra eljuttatni.
Programfelelősök voltak a múzeumi projektnapon: Juhász Orsolya és Faragó Ildikó tanárnő
Az összesen 4 részből álló programsor 3. elemét is a Rákosmente Gyermekvilága Közhasznú Alapítvány szervezésében, a szülők támogatásával és a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium tanáraival valósítottuk meg.
